Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2010.04.24

Erőtúra-Matterhorn


Matterhorni Erőtúra

(Spirituális élmény)

Matterhorn egy olyan európai erőhely, ahol még vannak tiszta, embrei aurával nem terhelt területek. Ide utaztunk, hogy meditáljunk, és megtapasztaljunk spirituális élményeket.

Első nap a könnyebb utat jártuk végig.

 –Te jó ég. Ha a tegnapi volt a könnyebb út, milyen a nehezebb. – gondoltam másnap reggel, mikor elindultunk.

Eleinte elöl meneteltem, de ahogy fáradtam, középre kerültem, egyre jobban lemaradtam. Igyekeztem középen maradni, de sorban előztek meg a sangha-társak.

A sor végén már csak ketten maradtunk, én, és Igor. Igor volt a sereghajtó. Azért maradt utoljára, hogy segítse a lemaradókat, vagyis a lemaradót, ne maradjon senki egyedül.

Egyre nehezebben mozogtam, egyre gyakrabban álltunk meg, egyre jobban lemaradtunk.

Igor hol tolt, hol húzott. Nagyon szenvedtem. A lábam hasogatott, a tüdőm szűrt, nem kaptam levegőt.

A csapat időnként bevárt, pihentek. Ahogy beértük őket, épp csak leültünk, szusszantunk, már mentünk is tovább.

Azt éreztem, meghaladja az erőmet a feladat, de mindig jött egy segítő gondolat.

Igyekeztem az első figyelem mellett a második figyelemben is megmaradni. Ahogy erősödött a második figyelmem,  az segített tovább és tovább. Időről időre azonban elvitte a figyelmemet a testi szenvedés.

Nem akarok tovább szenvedni. Miért szenvedek? Azért szenvedek, mert azonosulok a testemmel, a szenvedéssel, nem látok ki belőle. Semmi tudatosság, semmi jelenlét. A tüdőmmel, a lábammal, a fájdalmammal vagyok elfoglalva. Már ott szeretnék lenni a célnál, és azért szenvedem meg az utat.

A testemre és a szenvedésre figyelek. Nem akarok szenvedni. Végig akarom járni az erőtúrát, tanulni, tapasztalni akarok, nem szenvedni. Nem mindig tudtam tartani a második figyelmet.

Akkor tudatosabban igyekszem az első figyelem melletta második figyelemben is maradni.

És akkor azt éreztem, hogy a figyelmem valahova belülre fókuszálódik. Megnyíltam belül, egy erőteret éreztem, ahol áramlik az energia. Átadtam magam ennek az energiának. Azt éreztem, hogy túllép a testemen, szinte határtalan, és ha a második figyelmem ebben az erőtérben van, bár tudom hogy a testem fáradt, de nem szenvedek. Most érzékeltem igazán az első és második figyelem jelentősségét.

A második figyelemben kapcsolatban maradtam a fénnyel, a tiszta tudatossággal.

Már nem oda akartam érni, nem utol akartam érni a többieket, egyszerűen csak mentem.

Ebben a tiszta, fényes jelenlétben teljesen más lett a világ, más lett az érzékelésem.

Időnként most is érzékeltem, hogy a lábam fáradtabb, akkor megálltam picit, szusszantam, megszűnt a szúrás, rendesen kaptam levegőt, folyamatosabban tudtam haladni.

Olyan volt ez az állapot, mikor egy hínáros, mocsaras víz alatt úszva egyszer csak felbukkanok a felszínre, a levegőre, a fénybe.

Tisztának, erőteljesnek, hatalmasnak, fényesnek éreztem magam.

 


 

A mappában található képek előnézete Erőtúra